Kezdtem unni az állandó bizonytalanságot, amit a jóslófájások okoztak több estén keresztül. Így amikor szombat este tíz körül elkezdtem görcsölni, nem is igazán törődtem vele, lefeküdtem, gondolván úgyis elalszom és akkor bizony nem szülés lesz ebből csak pihi. Így aztán aludtam egy jót, érdekes módon egy pisivel megúsztam az éjszakát. Reggel mikor keltem, még mindig éreztem a görcsöket, de megszoktam, nekem mindig fájdalmas volt a vérzésem…Reggeli után kis fekvés, majd nekiálltam sütöttem húst meg krumplit ebédre, jól bekajáltunk Apával, nem tudtam még akkor, hogy kárba vész a sok finomság    Nagyon vártam az első éjszakai futamot a Forma-1 sorozatban, így mondtam Apának, hogy felhívom a szülésznőmet miket érzek, de bizony én most nem fogok szülni legalább négyig. A szülésznő azt mondta, esélyes vagyok egy szülésre, de várjak amíg rendszeres lesz a görcsös fájás, amikor együtt van minden: görcs, keményedés és derékfájdalom. Háromig tudtam nézni a versenyt, aztán mikor kimentem pisilni, láttam, hogy enyhén véres lett a bugyim, és tudtam, hogy eljött az idő, de szerettem volna még kicsit itthon vajúdni, így nem szóltam semmit, csak feküdtem az ágyon és néztem a versenyt. Négy óra előtt, amikor már majdnem vége volt a futamnak, mondtam Apának, hogy azt hiszem lezuhanyzom. Még akkor sem értette, így mondtam neki, hogy amíg zuhanyzom, öltözzön fel mert megyünk. Lázba jött, össze-vissza pakolt mindent, felvett egy ruhát aztán le, teljesen megkeveredett. Aztán bementünk a kórházba, fél 6 körül értünk be a szülőszobára, ahol mondtam, hogy azt hiszem eljött az idő. A szülésznő hívta a dokit, az megvizsgált, és mondta, 3 ujjnyi a méhszáj és rövidül, itt ma szülés lesz, hívjam a szülésznőmet ők meg hívják a dokimat.  Mire kitöltöttük a papírokat, átöltöztem és beöntést kaptam hat óra lett és felraktak gépre, de Apa legnagyobb örömére megérkezett a doki bácsi is a szülésznőmmel karöltve. Párom közben beöltözött, tiszta vicces volt a zöld műtősruhában 

Aztán elindult a buli.

Most már a saját dokim vizsgált meg, és nagyon elégedett lehetett az eredménnyel, mert azt mondta, itt az ideje a burokrepesztésnek. Megijedtem, de azt mondta nem fog fájni (honnan tudja?). Amikor sikerült neki, ömleni kezdett a majdnem forró víz, még el is csodálkoztam, milyen meleg. Aztán szinte azonnal kezdtek jönni a brutális erős fájások.   AZ egyik után kérdeztem meg a szülésznőt, nem kaphatok-e valamiféle fájdalomcsillapítást, erre mondta, hogy összerakja a kéjgázt nekem. Őszinte leszek, ha azt mondom ez egy nagy átverésnek tűnik. Elkábultam és alig értettem mit beszélnek hozzám, de a fájdalmat ugyanúgy éreztem, csak kábán könnyebb volt elviselni. Apa keze már össze lett karmolva erre az időre, pedig még a java hátravolt. Fél nyolc körül megnézett a doki, és azt mondta itt még jó sok idő mire gyerek lesz, de azért majd szóljak, ha úgy érzem nyomnom kell. Aztán elsétált valamerre. Öt perc múlva szóltam, illetve kiabáltam, hogy nyomnom kell, a doki pont ott volt a folyosón, és bejött. Azt mondta, ne hülyéskedjek, hisz első babás vagyok, és még csak másfél órája vajúdok mindennel együtt, és ez lehetetlen. Mondtam neki, hogy azért legyen már kedves megnézni, hátha történik valami, mire nagy kegyesen odajött és aztán fel is pörögtek az események. Igazam volt, a tágulás tökéletes, a méhszáj elsimulóban de már nem tudtam megvárni, mert olyan erősen kellett nyomnom, hogy nem tudtunk mit csinálni. A doki bejelentette, akkor szülünk, mire a párom teljesen eksztázisba esett, szinte nem hitte el, hogy már ott tartunk.

Amikor mondták, hogy melyik lábam kire tegyem, lélekben már készültem a nagy találkozásra, éreztem, hogy ügyesnek kell lennem, hogy a kicsi lányom minél gyorsabban világra jöhessen és magamhoz ölelhessem végre majdnem tíz hónapnyi várakozás után. 

Első nyomás-rosszul sikerült, nem tudtam jól megkapaszkodni a csőben az ágy végében. Második nyomásra a doki megjegyezte, hogy látja szép haja van a kisasszonynak, ez olyan erőt adott, hogy harmadik nyomásra egyben kicsusszant az én kicsi lányom! Vicces, mert nem éreztem, csak amikor mondta a doki bács, hogy szép nagy kislány, gratulál, akkor döbbentem rá, hogy anya lettem!  Azonnal kérdeztem miért nem sír, mire mondták, hogy azonnal, türelem, minden rendben. És akkor meghallottam az édes kis sírását. Nem nagy hangon, inkább csak reklamálva, hogy miért kellett ez az egész    Megkaptam egy pillanatra a pocimra, hihetetlen volt, ahogy a kis meleg test odalapult a szívemhez és azonnal elhallgatott. Apa elvágta a köldökzsinórt, és elkísérte a kicsit élete első igazi fürdésére, amíg én egy következő nyomásra megszültem a méhlepényt is. Addigra visszaért Apa karjában a pici lányunkkal, na ekkor tört el nálam a mécses. Láttam, ahogy jönnek felém, és összeolvadunk mint egyigazi család, mi hárman. Ahogy a szülőszobában összefogtunk, és segítettük egymást, úgy fogjuk az életben is támogatni a mi közösségünket, ami felbonthatatlanul megalakult abban a pillanatban amikor 20:05-kor mindösszesen két óra alatt megérkezett a kis Nórika 3200 grammal és 55 centivel. 

Utóirat: a szülés utáni varrás kezdetén a doki megjegyezte, hogy fel kéne vinni a műtőbe, de én ezt nem igazán hallottam, mert ahogy elkezdett varrni, majdnem eszemet veszítettem a fájdalomtól. Hívnia kellett egy második dokit, hogy segítsen neki feltárni a sérüléseimet. A dokim azt mondta 30 éve van a pályán, de ilyen csúnya eredményt mint az én szülésem után még nem látott. Megsérült a nyálkahártya, elpattant egy ér, megsérült a méh, a hüvely is. A varrás maga másfél órát tartott, és a fele környékén már zokogva kértem a dokit, hogy ne bántson L Iszonyat volt. Összesen 25! belső és 5 külső varratot kaptam ajándékba. Mindezt leszámítva a szülés csodálatos volt, és nem felejtem soha! Nórikám most 12 napos, és szépen lassan kezdek jobban lenni a fájdalmak után, de semmiért sem cserélném el az azóta eltelt időt. Csodálatos kislány, mint ahogy az Apukája is az, hogy végigcsinálta velem ezt az egészet, és a varrás alatt végig velem volt és tartotta bennem a lelket. Nélküle nem sikerült volna, így együtt születhettünk újra Anyává és Apává, azaz Családdá.